A Kiscsikó csoport napjai...2015. március




A telet már elűztük és nagyon várjuk a tavaszt. Betegségben megfogyatkozott piciny csapatunkkal útnak indultunk és megnéztük van e változás a természetben.


Sétánk során minden kiskertbe belestünk és örömmel tapasztaltuk, hogy a hóvirág már jelzi a tavasz érkezését és a fa is elkezdett rügyezni.Megismerkedtünk a békanyállal és megsimogattuk a friss füvet, ami egyre jobban zöldell. 



Néhány nap elteltével ismét útra keltünk, amikor is már zöld leveleket és ibolyát is felfedeztünk.


 Bár a kabátra még szükségünk van és a napocska sem melegít annyira mint vártuk, de már legalább láttunk virágokat.
Bent az oviban hozzáláttunk mi is a virágok készítéséhez. A nagyokkal ragasztottunk, ami nem volt egyszerű feladat, mert a szirmokat hajtogatni is kellett ahhoz, hogy térhatású virágot kapjunk.



A hóvirág és az ibolya elmaradhatatlan része a tavasznak.


Az ibolya megfigyelése során, nagyon ügyeltünk arra, hogy ne tapossuk el őket, de mégis alaposan megtudjuk figyelni. Mindenki szívesen festette a kedves kis virágot.


Tulipánt ugyan még nem láttunk, de tavaszi virág lévén elkezdtük a sorozatgyártását.  Először krumplinyomdával készítettünk virágoskertet és megbeszéltük, hogy a víz mennyire fontos a növényeknek. A kicsik ujjfestéssel, a nagyok ecsettel jelezték az esőcseppeket.


 Eső ide, eső oda.... érezzük már  a tavasz érkezését. Kevesebb ruhát veszünk fel és lassan elhagyjuk a kabátot is, elég lesz a pulóver. Mi már megterveztük a tavaszi kollekciót.


 Folytattuk a tulipános kiskert ábrázolását, de most nehezebb volt a feladat. A nagyoknak meg kellett hajtogatniuk a tulipánt, majd festéssel kiegészíteni a szárát, levelét. A kisebbek annyi segítséget azért kaptak, hogy nekik mi hajtogattuk meg.



Ennyi "virágozás" után természetes, hogy a dalos körjátékunk is virágos volt.

Ha már tavasz, akkor ünnep. Március 15-e alkalmából megismerkedtünk a huszárokkal, beszélgettünk az ünnep lényegéről és megbeszéltük, hogy a kokárdát hová kell tenni.

 Nem elég beszélni róla....meg is kell csinálni.


 A huszáraink után már csak a kokárdák maradtak. Ujjpettyezéssel készítettük el őket.


Az ünnep után egy több napos megfigyelésre készültünk. Először is megbeszéltük, hogy a növények fejlődéséhez milyen feltételekre van szükség, majd a finom-motorika fejlesztés miatt elkezdtünk kukoricát morzsolni, vetőmagokat válogatni.


 A válogatás után hozzáfogtunk az ültetéshez.



 Ültetés után a csíráztatást is kipróbáltuk és az egyik kukoricacsövet eltettük a szekrénybe, a sötétbe,  a másikat pedig kint hagytuk, hogy fényt kapjon.



Néhány nap elteltével  megnéztük az eredményt.



Megvoltunk elégedve az eredménnyel, de bíztunk benne, hogy az ültetvényünk lehet még ennél sokkal szebb is. .....és valóban!

A hetek-hónapok fénypontja mindig a torna. Nagyon szeretik a gyerekek.


Nem csak bent a teremben tornázunk, hanem jó idő esetén kint a szabadban is.



Amit már tudunk


Fehér liliomszál 
Dalszöveg:
Fehér liliomszál, ugorj a Dunába,
Támaszd meg oldalad, két aranypálcával,
Meg is simakodjál, meg is mosakodjál,
Töröld meg megadat valaki kötényébe!

Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre, égre:
Tavasz van, tavasz, végre, végre.

Ujvári Anna: Magyar vagyok.

Az én népem neve :magyar,
Jelünk:piros-fehér-zöld.
Hogy én magyar gyermek vagyok,
Engem büszkeséggel tölt.
Az én hazám:Magyarország_
Bölcső helyem,otthonom,
Gyarapítom,vigyázok rá,
Tönkre tenni nem fogom.
Az én édes anyanyelvem-
Édesanyám bízta rám-
A nagyvilág legszebb nyelve.
Bízzál bennem, kis hazám!

Pillanatképek





Születésnapot, névnapot köszöntöttünk