Hogyan előzzük meg a beszédhibák
kialakulását?
Az elmúlt évek statisztikai
adatai és a tapasztalatok szerint nem csak a mi óvodánkban, hanem országosan is
nő a beszédhibások és más beszédzavarral küzdő gyermekek száma. Egyre több
dolga és felelőssége van a szülőknek, az óvodapedagógusoknak, és persze nekem,
a beszédhibásokkal foglalkozó szakembernek is.
Az
okokat több helyen is kereshetjük. A szakirodalom a legtöbb beszédkórkép (és
más részképesség gyengeségek, fogyatékosságok) estén multikauzális okokat
feltételez.
Azaz
több tényező együttes előfordulása, fennállása esetén alakul ki egy-egy
beszédprobléma.
Természetesen vannak, amelyek
tőlünk függetlenül is beleavatkoznak abba a fejlődésmenetbe, amely ideálisnak
mondható, amelyet saját gyermekünknek kívánunk. Ilyenek a terhesség alatt,
magzati életben fellépő betegségek, események, a szülés közben történő, sajnos
elkerülhetetlen történések (oxigénhiányos állapot, vákuumos szülés stb.), és az
azt követő időszakban kórházi kezelést igénylő csecsemőkori, kisgyermekkori
betegségek (besárgulás, reflux, allergia, izomtónus gyengeség) stb.
Az okokat a szakemberek több
10 oldalon keresztül sorolhatnák. Nekem most nem ez a célom. Szeretném felhívni
a szülők figyelmét néhány olyan dologra, amelyek fontosak a beszédfejlődés
szempontjából és kis odafigyeléssel, türelemmel közösen tehetünk azért, hogy a
beszéd fejlődésének szempontjából a kockázati tényezőket csökkentsük, ezáltal
gyermekünknek nyugodtabb, feszültségmentesebb, szabadabb kommunikációs kultúrát
biztosítsunk.
Ha időrendi sorrendben
kívánom felsorolni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a kisgyermek
beszédének fejlődését, a sort a szoptatás fontosságával kezdeném.
Az anyukák ma már gyakran hallják a gyermekorvostól, a
védőnőktől, a tévéből és olvashatják az interneten is a szoptatás mellett
felsorakoztatott érveket. Ezek nagy része a gyermek immunrendszerének
erősítéséről, egészségének megőrzéséről, az allergiák elkerüléséről szólnak.
Kevés szó esik arról az izommunkáról, amit a csecsemő végez a szoptatás alatt.
A szopás közben erősödnek a száj körüli izmok (artikulációs izmok) és a
nyelvizmok, amelyek a beszéd szempontjából fontosak lesznek a későbbiekben.
A második fontos dolog, amire
az anyukák már egész pici korban figyelmesek lehetnek, a csecsemő hangokra való
reagálása. Nagyon fontos, hogy a gyermek tisztán halljon, már ebben a korai
időszakban is. Erre ma már szűrővizsgálatokat is használnak (már a születés
után, a kórházakban). A hallást azonban folyamatosan figyelemmel kell, hogy
kísérjük. Egy éves kortól érdemes újra
kitüntetett figyelmet szentelni ennek, hiszen a gyermek ekkor kezdi megtanulni
az első szavakat. Fontos orvoshoz fordulnunk (első körben fül-orr gégészhez),
ha a gyermek nem reagál hangokra, nem figyel, gyakran észrevesszük, hogy
hívásra, kérésre nem jön oda hozzánk. Felhívó jel, ha gyakran náthás, folyik az
orra, hurutosan köhög. Ilyenkor minél hamarabb forduljunk orvoshoz, akár a
későbbi súlyosabb tünetek, betegségek megelőzése érdekében (középfül-gyulladás,
arc- és orrüreg gyulladás), akár a beszédfejlődés késésének, zavarának
megelőzése érdekében. Az óvodai élet kezdetén ezek a tünetek még inkább
kiéleződhetnek a folyamatos felülfertőződés és a teljes gyógyulás hiánya miatt.
A kisgyermekkorban, amikor
már gyermekünk ügyesen eszik önállóan és darabosat, fontos, hogy a pépes
ételeken kívül amint lehet, megismertessük őt azokkal az ételekkel, amelyek
bizony komoly izommunkát, rágást igényelnek. Ne mindig a kenyér belsejét kapja
csak ebédnél a gulyásleves mellé. Egye a kenyér héját is. Hiszen ezzel is
erősödnek a száj körül lévő artikulációs izmok, azok, amelyek a jó nyeléshez
szükségesek. Ehetnek friss répát, almát, karalábét, elsősorban a vitaminok,
másodsorban pedig a rágás jótékony hatásaiért.
A csecsemőkorban sok pici
baba kap cumit, hogy megnyugodjon, saját magát megnyugtassa ezzel, ne sírjon
annyit, és könnyebben elaludjon. Igaz, azoknak az anyukáknak, akinek gyermeke
nem fogad el cumit, nehezebb dolga van és persze kevesebb nyugodt éjszakája,
többet hallja majd babája síró hangját, de később ez megtérül, hiszen nem lesz gondja
a leszoktatással.
A cumi ugyan nem káros az
egészségre és a mai formatervezett darabok már úgy készülnek, hogy minél
kevesebb torzulást okozzanak a szájban, azért hosszú távon sajnos még mindig
felelősek lehetnek a beszédproblémákért.
A szülőknek azt javaslom, a
beszédtanulás kezdetén (kb. egy éves kortól) mindenképpen csökkentsék, korlátozzák
a cumi használatát. Alváshoz még sok gyermek igényli ilyenkor, mert megkönnyíti
az elalvást, biztonságot nyújt, segíti a megnyugvást. Amikor azonban a gyermek
játszik, és főleg beszél, kérjük, hogy azt cumi nélkül tegye.
A cumival beszélő gyermek beszédhangjainak
egy része vagy ki sem alakul, vagy teljesen szabálytalanul képződik. Ezt később
már nagyon nehéz kijavítani.
A magyar nyelvben jó néhány
olyan hang van (t, d, n, l, r), amelyeket fönt, a felső fogsor mögött képzünk.
A cumi lent tartja beszéd közben a gyermek nyelvét és nem tudja azt a megfelelő
helyre helyezni. Az sz, z, c, s, zs, cs hangok képzésekor a cumi szintén
akadályt jelent. Ezáltal torz hangok, nehezen érthető beszéddel találkozunk
majd, már cumi nélkül is.
A cumi, az ujjszopás, a cumis
üveg sajnos további problémákat is okozhat. Hozzájárulhat a csecsemőkori,
infantilis nyelés rögzüléséhez is. Ezt később nyelvlökéses nyelésnek nevezzük. A csecsemők nyelvlökéses nyeléssel nyelnek. Ez
ebben a korban ez teljesen normális. Azonban a fogváltás idejére le kell
épülnie és helyét át kell vennie a helyes nyelésnek. A cumi egy kockázati
tényező a nyelvlökéses nyelés rögzülése esetében. Ilyenkor nem csak a nyelés
nem szabályos, hanem a nyelv nyugalmi helyzete sem. Nyelvünk olyan erővel képes
hatni a fogakra, hogy azokat az állandó, folyamatos nyomással és a rossz
nyeléssel kitolja a helyükről. Ez esztétikailag is csúnya (fent vagy lent
kiálló fogak) és beszédhibát (beszéd közben a nyelv bizonyos hangok esetében
kicsúszik a fogak között), sőt rágási, harapási rendellenességet is okoz, amely
végül emésztési problémákhoz vezethet. Terápiával a helyes nyelés kialakítható,
de nagyon sok időt, türelmet, kitartást igényel a gyermek részéről az
automatizálás. (A nyelvlökéses nyelésről később még részletesen írok majd).
És végül, de nem utolsó
sorban még egy olyan fontos elemről teszek említést, amely nagy részben
rajtunk, szülőkön múlik, ez pedig a közös beszélgetések, a kölcsönös
kommunikáció. Erre a legalkalmasabb percek a közös étkezések ideje alatt
vannak. Legalább vacsoraidőben próbáljunk meg együtt az asztalhoz ülni, ahol az
egész család beszámolhat az aznapi élményeiről. A gyermeknek ilyenkor
gyarapodik a szókincse, fejlődik a grammatikai kifejezőkészsége, megtanulja a
kölcsönös kommunikáció alapvető, társadalmilag elfogadott normáit, szabályait
(udvariassági szokások, különböző beszédformulák elsajátítása, nonverbális
kommunikáció).
Ezzel nem csak a gyermekünk
beszédfejlődését segítjük elő, hanem közös élményeket, programot, jó
hangulatot, kellemesen eltöltött időt is biztosítunk a család minden tagja
számára, amikor a rohanó hétköznapokban kis ideig csak egymásra figyelhetünk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése